Bednarik Anasztázia doktori orgonahangversenye

Bednarik Anasztázia - orgona
Tóka Ágoston - orgona
Váci Vox Humana énekkar (karigazgató: Lógó Tibor, vezényel Gráf Zsuzsanna)
Dónusz Katalin - szoprán
Huszár Anita - alt
Szigetvári Dávid - tenor
Gradsach Zoltán - basszus

Meghallgatható zeneszámok »

A CD megvásárlása:

Műsor

  • Pikéthy Tibor: Pastoral variációk op. 37.
  • Pikéthy Tibor: Béke mise op. 52.
  • Gustav Merkel: Szonáta két játékosra
  • Pikéthy Tibor: Marcia festiva op. 87.
  • César Franck: E-dúr korál
  • Maurice Duruflé: Suite op. 5.
  • Liszt: Gyászóda

További információ az orgonáról a MüPa honlapján »

Háttér

Ez a kiadvány a doktori védésem részét képező ún. mesterművet, azaz a koncertet tartalmazza. A felvétel archiválási céllal készült, de sokak kérték és érdeklődtek utána, ezért közkinccsé teszem. Ennek a koncertnek kitűnő hangulatát nem adhatja vissza egy felvétel, de remélem, hogy aki ott volt, az miközben hallgatja, újra átéli ezt az alkalmat, aki pedig nem, annak számára azért átjön valami a technika objektív világán. A művész legtöbbször elégedetlen saját alkotásával, én is törekszem mindig jobban tenni a dolgom. A vájtfülűektől elnézést kérek a hibákért, de úgy hiszem, emberek vagyunk és nem gépek. Az itt következő kísérőszöveg a koncert műsorismertetőjének átalakított változata.

DLA doktori disszertációmat Pikéthy Tibor orgonaművei címmel írtam. A váci székesegyház néhai karnagya és orgonista-zeneszerzője elismert, bár aránylag ritkán játszott szerző. Munkássága jelentős része orgonaművekből áll, több mint 60 művet írt kedves hangszerére, ez az összes opusz valamivel több mint fele. Munkám során világossá vált, hogy a XX. században alkotó szerző leginkább poszt-,vagy inkább neoromantikus. A koncerten megszólaló két szóló orgonamű és a mise részletei mellé saját kortársa, illetve a XIX. századi romantikus orgonairodalom műveit választottam. Így sajátos környezetet alkot Merkel német romantikus, Franck francia romantikus és Duruflé XX. századi, egyedi hangvételű műve, miközben ezekben is fellelhető a korábbi évszázadok néhány jellemző stílusjegye: különösen a barokknak oly kedves polifónia, mely Merkel művének konkrét fúgáján kívül fellelhető Franck művében is, s melyet Duruflé kompozíciója sem nélkülöz, igaz néha igencsak elrejtve. Célom az volt, hogy Pikéthyt elhelyezzem az orgonairodalomban a teljesség igénye nélkül, jelzésszerűen.

Pikéthy Tibor (1884-1972) Pastoral variációi 1920-25 táján keletkeztek. Kiadatlan, csak kéziratban létezik. Bemutatója 1925 december 15-én a Zeneakadémia nagytermében volt, Wehner Géza orgonaművész előadásában. A Béke-mise 1918-körül íródott. Nevezetessége, hogy e komp zíció előadásának hallatán hívták meg a Nemzeti Zenedébe tanárnak 1920-ban. A Marcia festiva (=Ünnepi induló, másik címén Jubilate) az OMCE 1947-es jubileumára készült. Szintén kiadatlan kompozíció.

César Franck (1822-1890) É-dúr korálja a XIX. századi orgonazene kiemelkedő mesterének élete utolsó évében komponált remekműve, mely saját korált dolgoz fel. Maurice Duruflé (1902-1976): Szvit. A XX. század híres párizsi (Saint Étienne-du-Mont templom) orgonistájának - túlzás nélkül mondhatjuk - egyik legnagyszerűbb 3 tételes műve. A középső tételt kivéve drámai, sokban rokon a szerző híres Requiemjének hangulatával. Mély, és többször nagyon heves érzelmek kerülnek kifejezésre az egyébként sok helyütt számos impresszionista elemmel átszőtt műben. Az egyes tematikus elemek több tételben is felfedezhetők. Toccata tétele különleges hangulatú, s bár virtuóz zene, ugyanakkor a harmóniai elemek nem a "könnyű, látványos sikerdarabok" tulajdonságait mutatják, sokkal inkább egyfajta zenei konokságot jelenítenek meg, mely az indulati és a lírai elemek harcát ábrázolják.

Gustav Merkel (1827-1885): d-moll szonáta két játékosra. A kompozíció 3 tételes, hasonlatosan a zongora négykezesekhez pontosan kidolgozott primo és secondo szólama van azzal a különbséggel, hogy pedálszólamot is tartalmaz. A szerző mottóul a 42. és a 23. zsoltár zsoltár szövegének néhány versét adta meg. Ennek néhány részlete: I-III. tétel - Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért. II. tétel - Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.

A Liszt Ferenc (1822-1886) által komponált Gyászóda a koncert ráadásaként két ok miatt hangzott el: egyfelől Halottak napja volt, másrészt pedig szerettem volna ezt a zenei "korrajzot" az egyik legnagyobb magyar szerző művével teljessé tenni.

Bednarik Anasztázia

A felvétel 2007. november 2-án készült a budapesti Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem orgonáján.

Szerzői kiadás © 2008

Vissza a lap tetejére