Műsor
- G-dúr prelúdium és fúga BWV 541
- c-moll partita BWV 767
- g-moll fantázia és fúga BWV 542
- D-dúr prelúdium és fúga BWV 532
- C-dúr triószonáta BWV 529
- e-moll prelúdium és fúga BWV 548
Háttér
A G-dúr prelúdium és fúga BWV 541 Bach viszonylag fiatalon írt műve. A vidám, concerto jellegű mű dinamikus prelúdiuma számomra az örömöt jelenti. A fúga hasonlóan életvidám, azon fúgák közé tartozik, amelyekben szinte folyamatosan jelen van a pedálszólam is. Ezt a nehézséget azonban feledteti velünk ritmikus témája, ötletes és változatos harmóniái valamint a mű végi stretta, amely koronája az egész hangulatának.
O Gott du frommer Gott BWV 767 (c-moll) partita Az evangélikus „népének”, azaz korál ismert lehet többi hallgató számára, hiszen dallamát a magyar protestáns egyjházak is ismerik. A tömbszerű, akkordikus korálbemutatás után variációsorozat következik (8 db), melyek a Bach előtti partiták stílusában íródtak, pedálszólamuk nincs. Sokban követi Georg Böhm partitáinak szerkezetét, feldolgozási technikáit.Az utolsó előtti variáció kromatikája fájdalmas érzéseket ébreszthet bennünk. Az utolsó variációban ötletes visszhangeffektusokat hallunk.
A g-moll fantázia és fúga BWV 542 minden orgonazene kedvelő kedvenc darabja, ezt talán dallamos fúgatémájának is köszönheti, valamint annak a drámaiságnak, amely a fantáziában a kromatika eszközével jut kifejezésre igen hatásosan. E mű is igen virtuóz, különösen a kéz-láb „együttmunka” igényel nagy figyelmet.
A D-dúr prelúdium és fúga BWV 532 nagyszabású orgonamű. Háromrészes prelúdiuma igen virtuóz hatású pedálskálákkal indul, melyet az allabreve rész követ imitációival, végül pedig duplapedálos, ünnepi akkordmenet zár le. A fúga laza szerekezetű, már-már humorosnak is nevezhetném. A téma közepén szünet van, mely igen meglepő. Ez a témakezelés a Buxtehude-i hatásokat tükrözi. A fúga-ahogy előrehalad- változatos hangnemeket érint, és egyre sűrűbb szövetű, hogy aztán majd pazar akkordfelbontásokkal és egy igen látványos pedálmenet után zárjon azzal a meglepő „lazasággal”, amely az egész művet számomra olyan lengévé teszi.
C-dúr triószonáta BWV 529 Bach – feltehetően fia – Wilhelm Friedemann oktatására komponált 6 triószonátát. A feladat: három tökéletesen egyenrangú szólam kivitelezése, azaz az orgonista egymaga ad elő egy kamaraművet. Bachnak pontosan e lehetőség megteremtése volt a célja. A C-dúr triószonáta – hasonlóan a többihez – gyors-lassú-gyors tételrendű, a leghosszabb szonáták egyike. Az első tétel vidám hangvételű, melyet lírai lassú tétel követ. A harmadik tétel pattogós, táncos karakterű.
Az e-moll prelúdium és fúga BWV 548 a nagy barokk mester legnagyobb szabású orgonaműve, mely Spitta szerint orgonaszimfónia két tételben. Fúgájának témája után a „tölcsér” melléknéven szokták emlegetni. A prelúdium kantáta-bevezetőkre emlékeztet, de nem nélkülözi a versenyművek elemeit sem. A fúga technikailag is komoly feladat, első és utolsó része szinte szószerint ugyanaz. A középrészben szabad futanok és virtuóz elemekből álló szekvenciák sora közül tűnik fel a fúgatéma. Engem eközben mindig elbűvöl az a hangnemi út, amelyet ez a fúga bejár.
Bednarik Anasztázia
INFORMÁCIÓK
A felvétel 2006. július 31. és augusztus 3. között készült a váci Bartók Béla Zeneiskola hangversenytermében.
Hangmérnök: Czövek Béla
A felvétel nem kapható.
Szerzői kiadás © 2006